1998. évi XXVIII. törvény
Az állatok védelméről és
kíméletéről
Az Országgyűlés
- annak tudatában, hogy az állatok érezni,
szenvedni és örülni képes
élőlények, tiszteletben tartásuk,
jó közérzetük biztosítása
minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy
értéket, amelyet az állatvilág
egésze és annak egyedei
jelentenek az emberiség számára,
- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar
Köztársaság tevékeny módon
részt vállaljon az állatok védelme
és kímélete érdekében
kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,
az állatok ésszerű védelmének és
kíméletének biztosítása
érdekében az alábbi törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. § E törvény célja, hogy elősegítse az
állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az
emberek felelősségtudatát
az állatokkal való kíméletes
bánásmód érdekében, valamint
meghatározza az állatok védelmének alapvető
szabályait.
A törvény hatálya
2. § E törvény hatálya kiterjed:
(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott,
igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra
szolgáló állatokra, a vizsgálati és
az oltóanyag-termelés céljából
tartott állatokra,
a génbankként kezelt, valamint a tudományos
ismeretterjesztés és az oktatási
demonstráció céljából tartott
állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, vakvezető,
jelző- és terápiás kutyákra;
e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha
jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra
szolgáló állatokra;
g) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a
nemzetbiztonsági szolgálatok és a
közfeladatokat ellátó őrszolgálatok
feladatainak ellátását
szolgáló állatokra;
h) a kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a háziasított
állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat),
az állatkertekben, a vadaskertekben
és a vadasparkokban élő (tenyésző)
állatokra, továbbá a vadon élő fajok
bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha
külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A vadászható vadfajokra, valamint a
halászható, horgászható halfajokra
és a természetvédelmi oltalom alatt
álló,
illetőleg a nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó
állatokra külön jogszabályok
rendelkezései
vonatkoznak.
Alapfogalmak
3. § E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az a személy, aki az
állattal rendelkezni jogosult;
2. állat károsítása: az állat testi
épségének, szervezetének, pszichikai
állapotának vagy viselkedésének
tartós,
hátrányos megváltoztatása;
3. állatkert: olyan állandó
létesítmény, amely azzal a céllal
létesült, hogy az ismeretterjesztést és az
oktatás-nevelést
az élő állatok tudományos alapokon
álló bemutatásával elősegítse,
illetve részt vegyen a veszélyeztetett fajok
fenntartásában;
4. állatkínzás: az állat
szükségtelen, fájdalmat okozó
bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező
beavatkozás,
bánásmód, valamint
szükségleteinek olyan mértékű
korlátozása, amely tartós félelmet vagy
egészségkárosodást okozhat,
továbbá az öröklődő betegségben
szenvedő - nem kísérleti célra szánt -
állategyed tenyésztése, szaporítása;
5. állatpanzió: olyan intézmény, amely
díjazás ellenében vállalja állat
meghatározott időre szóló megőrzését,
felelősséget vállalva annak jó gazda
gondosságával történő
tartásáért,
egészségéért, valamint az állatok
és a
környezetükben lévő emberek
biztonságáért;
6. állatmenhely: olyan intézmény a
gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó
elhelyezésére, amely tevékenységét
ellenszolgáltatás nélkül látja
el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott
állat tartásáról
külön jogszabály rendelkezik);
7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai,
élettani vagy pszichikai állapotának
megváltoztatása;
8. jó gazda gondossága: az az emberi
tevékenység, amely arra irányul, hogy az
állat számára olyan
életkörülményeket
biztosítson, amely az annak fajára,
fajtájára és nemére, korára jellemző
fizikai, élettani, tenyésztési és
etológiai
sajátosságainak, egészségi
állapotának megfelel, tartási,
takarmányozási igényeit kielégíti
(elhelyezés, táplálás,
gyógykezelés, tisztán tartás,
nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés,
felügyelet).
II. Fejezet
AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
Az állat tartásának általános
szabályai
4. § (1) Az állattartó köteles a jó
gazda gondosságával eljárni, az állat
fajának, fajtájának és élettani
szükségleteinek megfelelő
életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek
kialakításánál tekintettel kell lenni
korára, nemére és élettani
állapotára.
Biztosítani kell az egymásra veszélyt
jelentő, egymást nyugtalanító állatok
elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat
igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri
ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az
állat megfelelő és biztonságos
elhelyezéséről, szökésének
megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb
módon korlátozott állat számára is
biztosítani kell a zavartalan
pihenés és a sérülésmentes
mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen
időjárás káros hatásaitól és
természetes ellenségeitől.
Az állandóan bezárva tartott állat
számára tartója köteles megfelelő
mozgásteret biztosító férőhelyről
gondoskodni.
(4) A kedvtelésből tartott állat
ürülékét az állattartó a
közterületről köteles eltávolítani.
(5) A gazdasági haszon céljából tartott
állat tartása során előnyben kell
részesíteni az állatkímélő
technológiákat.
Az állat kímélete, az
állatkínzás tilalma
6. § (1) Az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg
állatviadalra idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az
egészségügyi megfontolásból
való kényszerű táplálás
esetét,
d) a kíméletét nem biztosító
módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
e) a teljesítőképességét felismerhetően
meghaladó teljesítményre
kényszeríteni,
f) természetellenes és önpusztító
tevékenységre szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett
libatoll házilagos vagy az engedélyezett
technológia
szerint végzett tépésére, illetve c)
pontja a házilagos vagy az engedélyezett
technológia szerinti liba- és kacsatömésre.
(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok
esetében az (1) bekezdés b) pontját a
külön törvényben meghatározott
eltéréssel kell alkalmazni.
7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai
állapotának olyan kipróbáltatása,
küzdelemre késztetése egy másik
állattal vagy emberrel, amely sérülést
vagy halált okoz (a továbbiakban együtt:
állatviadal). Tilos az állatviadal
szervezése, tartása, továbbá az
állatviadalra fogadás szervezése, az
állatviadalon való közreműködés,
részvétel,
fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal céljára
a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni,
idomítani, valamint más személynek átadni,
vagy forgalmazni;
b) építményt vagy földterületet, anyagi
eszközt más személy rendelkezésére
bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a
vadászatra alkalmazott állatnak külön
jogszabály alapján
történő kiképzésére,
vadászaton való alkalmazására.
8. § Az ember környezetében tartott állat,
valamint a veszélyes állat tulajdonjogával,
tartásával felhagyni nem
szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy
kitétele tilos.
Beavatkozás az állaton
9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy
károsodással járó beavatkozást - az
állattartók körében szokásos, vagy az
állat érdekében szükséges
azonnali beavatkozások kivételével -
kizárólag szakirányú
végzettséggel vagy gyakorlattal
rendelkező személy végezhet.
(2) Beavatkozás érzéstelenítés
nélkül csak akkor végezhető, ha az
érzéstelenítés, illetőleg az ehhez
szükséges
rögzítés legalább akkora
fájdalommal járna mint a beavatkozás. A
gazdasági haszon céljából tartott
állaton
érzéstelenítés nélkül
végezhető beavatkozásokról külön
jogszabály rendelkezik.
(3) Az állatkísérletekről e törvény
külön szabályai rendelkeznek.
10. § (1) Az állat küllemének
megváltoztatása érdekében,
továbbá más, nem az állat
egészsége vagy későbbi
egészségkárosodásának
megelőzése céljából történő
sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás
és a fajtajelleg
fenntartása kivételével - nem
végezhető.
(2) Az állat megjelölésénél az
állat számára legkisebb fájdalommal
járó - külön jogszabályban
meghatározott
- megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
11. § Az állat életét elfogadható ok
vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad.
Elfogadható oknak, körülménynek
minősül különösen az élelmezési
cél, a prém termelése, az
állományszabályozás, a
gyógyíthatatlan betegség,
sérülés,
a fertőzésveszély, a kártevők irtása,
a másként el nem hárítható
támadás megakadályozása, a
tudományos kutatás.
12. § (1) Az állat életének kioltása -
a (2) bekezdésben foglaltak kivételével -
kizárólag kábítás után
történhet.
(2) A kábítási kötelezettség nem
vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban
élelmezési célra levágott baromfira,
nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat
életének kioltását
szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is
gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat
életének kioltása szakszerű gyorsasággal
és a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati
élet olyan módon történő
kioltásáról, amelynél az előzetes
kábítás nem kötelező,
ha az eljárás azonnali teljes
öntudatvesztést és
érzéketlenséget vagy halált okoz.
III. Fejezet
EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN
SZABÁLYAI
A vágóállat tartása és
kímélete
13. § A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a
vágóállatok kíméletére
terjednek ki. A vágóállatok körét
külön
jogszabály állapítja meg.
14. § (1) A vágóhídnak - kivéve a
nyúl-, a prémesállat-, valamint a
baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etető-
és itatóvályúval felszerelt,
szükség esetén az állatok
megkötéséhez szükséges
eszközökkel is ellátott fedett területtel.
(2) A fajából, neméből,
életkorából adódóan, vagy
egyéb okból egymással szemben ellenségesen
viselkedő állatokat
egymástól el kell különíteni.
15. § Ha az állatot a vágóhídra
érkezését követően nem vágják
le azonnal, úgy várakoztatása idejére
biztosítani
kell ellátását és nyugodt
pihenését.
16. § A vágóhídon a
vágóállat állapotát és
egészségét a megérkezéskor, a
várakoztatott állatot pedig szükség
szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy
sérült állatot haladéktalanul el kell
különíteni, és gondoskodni
kell elkülönített
levágásáról.
17. § A kábítás nélküli
állatvágás esetén az állatot
levágás előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas
arra,
hogy az megkímélje minden elkerülhető
fájdalomtól.
18. § A kábításnak olyan
érzéketlenségi állapotot kell
előidéznie, amely addig tart, amíg a
levágást követően
az állat ki nem vérzik.
19. § Az állat vágására
külön jogszabály eltérően rendelkezhet a
következő esetekben:
a) szárnyas állat és nyúl
vágása, azonnali halált okozó
módszerrel;
b) kényszervágás, ha a
kábításra nincs lehetőség;
c) prémes állatok, tenyésztett vad
leölése;
d) rituális vágás.
A veszélyes állat tartása
20. § (1) Veszélyes állat tartása,
országba történő behozatala előzetes
hatósági engedélyhez kötött.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem
álló, illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi egyezmény hatálya
alá nem tartozó veszélyes állat
tartására a tervezett tartás helye szerint
illetékes települési, fővárosban
a kerületi önkormányzat jegyzője (a
továbbiakban: jegyző) - az
állat-egészségügyi hatóság
és a természetvédelem
illetékes állami szervének a
szakhatósági hozzájárulásával
- adhat engedélyt. Az engedély kizárólag
abban az
esetben adható meg, ha a tartás a környezet
nyugalmát és biztonságát nem sérti
vagy nem veszélyezteti, és az
egyed tartási feltételei - ideértve a
tartáshoz szükséges szakismeretet is -
biztosítottak. Az engedélyben
- ha az állat azonosíthatósága
megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat
azonosíthatóságának
módjáról.
(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló,
illetőleg a nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó
veszélyes állatok tartását a
természetvédelem illetékes állami szerve
engedélyezi, a tervezett tartás helye
szerint illetékes jegyző szakhatósági
hozzájárulásával.
(4) A veszélyes állat tartási helyéül
szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az
állat fajának feltüntetésével a
veszélyre felhívó jól
látható tartós jelzést kell elhelyezni.
(5) Az állattartó veszélyes állatát
közterületen csak átmenetileg, közvetlen
és állandó felügyelettel, ember
és állat életét, testi
épségét nem veszélyeztetve tarthatja.
(6) A veszélyes állat tartójának
gondoskodnia kell arról, hogy az állat
közterületre vagy más
magánterületére
ne juthasson be. Ennek hiányában tartási
engedély nem adható.
(7) A veszélyes állat tartását
jogszabály vagy hatósági határozat
megtilthatja, illetve feltételekhez kötheti.
A veszélyes állatok körét és
tartásuk feltételeit, a veszélyes
állattá nyilvánítás
feltételeit külön jogszabály
állapítja meg.
21. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt nem
álló, illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi egyezmény hatálya
alá nem tartozó veszélyes állatnak az
országba való behozatalához a tervezett
tartás helye szerint illetékes
jegyző előzetes tartási engedélye
szükséges. A jegyző az engedélyt az
állat-egészségügyi hatóságnak
és a
természetvédelem illetékes állami
területi szervének szakhatósági
hozzájárulásával adja ki. A jegyző
határozatát
az illetékes rendőrhatóságnak megküldi.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló,
illetőleg a nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó
veszélyes állatok országba való
behozatalát a természetvédelem illetékes
állami szerve engedélyezi, a tervezett
tartás helye szerint illetékes jegyző
hozzájárulásával.
22. § (1) Veszélyes állat
elidegenítése, felügyeletének
átengedése hatósági engedélyhez
kötött. Az engedélyezésre
a veszélyes állat tartásának
engedélyezésére vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes
állat
a) eltűnését a jegyzőnek és a
rendőrhatóságnak, a természetvédelmi
oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi egyezmény hatálya
alá tartozó veszélyes állat esetében
a természetvédelem illetékes állami
szervének is,
b) elhullását a jegyzőnek és az
állatorvosnak
köteles bejelenteni.
23. § Ha a veszélyes állat tartója az
engedély feltételeitől eltér, a jegyző - a
tulajdonos költségére,
a feltételek biztosításáig - a
veszélyes állat állatkertbe, vagy más
megfelelő helyre való szállítását
rendelheti el. Ha az állattartó gondoskodik a
feltételek biztosításáról,
úgy a veszélyes állatot részére
vissza kell adni, ellenkező esetben tőle az engedélyt
vissza kell vonni, és költségére
intézkedni kell a
veszélyes állat végleges elhelyezése
iránt.
24. § A veszélyes állat tartójának
felelősségére a Polgári
Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel
járó
tevékenységet folytatókra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.
IV. Fejezet
AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK
ALAPVETÔ FELTÉTELEI
Az állatkísérlet általános
szabályai
25. § (1) E törvény alkalmazásában
állatkísérlet a gerinces állatnak -
meghatározott céllal és módon végzett
- fájdalmat, szenvedést,
nélkülözést vagy
egészségkárosító hatást,
tartós idegi megterhelést okozó beavatkozás.
Külön jogszabály feltételeket
állapíthat meg a nem gerinces állaton
végzett kísérletre is.
(2) Állatkísérlet kizárólag
nyilvántartásba vett intézményben és
engedély alapján végezhető.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély eseti
vagy általános érvényű.
(4) Az állatkísérlethez engedély abban az
esetben adható, ha az emberi vagy állati
betegségek megelőzéséhez,
felismeréséhez,
gyógyításához, oktatási,
igazságszolgáltatási, valamint egyéb
tudományos cél eléréséhez
szükséges.
(5) Az engedélyezés során - a kérelmező
által benyújtott dokumentáció,
továbbá a földművelésügyi miniszter
(a továbbiakban: miniszter) által felkért
szakértői testület véleménye alapján -
különösen a következő
szempontokat kell figyelembe venni:
a) a hazai előírásoknak megfelelő más hazai vagy
külföldi adat nem hozzáférhető;
b) a tervezett kísérlettől újabb eredmény
várható, vagy az a korábbi
kísérletek eredményének
ellenőrzésére
felhasználható;
c) a kísérlet módszere korszerű;
d) a kísérlet személyi és tárgyi
feltételei rendelkezésre állnak.
(6) Szépítőszer, dohány- és egyéb
élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze,
továbbá lőszer előállítása
céljából tervezett kísérletre
engedély nem adható.
26. § Az állatkísérlet
helyettesítése céljából - amennyiben
más megfelelő módszer is hozzáférhető -
olyan tudományos
eljárást kell alkalmazni, amely nem igényel
élő állaton végzett kísérletet.
27. § (1) Az állatkísérlet során
felhasznált állatok számát a
feltétlenül szükséges mértékre
kell csökkenteni.
Azt a vizsgálati módszert kell választani,
amely előreláthatóan a legkisebb fájdalom
okozásával, illetőleg
legkisebb élettani, idegi vagy viselkedésbeli
károsodás mellett végezhető el.
(2) Az állatkísérletről és az
állatot ért beavatkozásról részletes
jegyzőkönyvet kell felvenni.
28. § (1) Az állatkísérletet
általános vagy helyi
érzéstelenítéssel,
fájdalomcsillapítással, avagy más,
az idegi megrázkódtatást, fájdalmat,
szenvedést vagy az állat károsodását
kizáró módszerrel kell végezni,
kivéve, ha ezek alkalmazása a
kísérleti állat számára nagyobb
megterheléssel járna, mint mellőzésük,
illetőleg az a kísérlet eredményét
értékelhetetlenné tenné.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek
alkalmazása nélkül végzett tartós vagy
súlyos szenvedéssel
járó kísérlet ugyanazon az
állaton ismételten nem végezhető.
29. § (1) Az állatkísérlet alatt és
után az állat megfelelő tartását,
ellátását, gondozását és
folyamatos
egészségügyi ellátását
biztosítani kell.
(2) Az állatkísérlet befejezésével a
véglegesen vagy súlyosan károsodott állat
életét kíméletesen ki kell oltani.
(3) Az életben hagyott állat
gondozásáról,
ellátásáról, elhelyezéséről a
kísérletet végző intézmény
köteles gondoskodni.
30. § (1) Állatkísérlet
kizárólag olyan felelős személy
vezetésével végezhető, aki külön
jogszabályban
meghatározott végzettséggel és
gyakorlattal rendelkezik, és ismeri az
állatkísérletek etikai elveit, jogi
szabályait.
(2) Állatkísérletet az végezhet, a
kísérleti állatot az gondozhatja,
felügyelheti, aki erre képesítő oktatásban
részesült.
(3) Állatkísérlet végzésére -
ha csak az oktatás céljából más nem
következik - oktatási intézményben senki sem
kötelezhető.
31. § (1) Kísérleti célra állatot
tenyészteni (szaporítani), tartani,
szállítani, valamint forgalomba
hozni a tartás helye szerinti
állat-egészségügyi hatóság
engedélyével szabad.
(2) Kísérlet céljára - eseti
engedély hiányában - kizárólag az e
célra tenyésztett állatot szabad
felhasználni.
Háziasított állat kóbor
egyedét kísérlet céljára
felhasználni nem szabad, kivéve a külön
jogszabályban
meghatározott, ember- és
állatgyógyászati, valamint az ilyen
oktatási célú felsőoktatásban
történő felhasználást.
(3) Az (1) bekezdésben megjelölt
tevékenységet az a személy folytathatja, aki
szakirányú végzettséggel,
megfelelő gyakorlattal rendelkezik.
(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a
kísérleti állatot tenyésztőt,
forgalmazót, szállítót, valamint a
tenyésztő létesítményt
nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban
meg kell jelölni azt a létesítménynél
alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen alkalmas a
kísérleti állatállomány megfelelő
ellátására.
Az állatkísérletek engedélyezése
32. § (1) Az állatkísérlet iránti
kérelemben meg kell jelölni azokat a tudományosan
megalapozott indokokat,
amelyek az állatkísérletet
szükségessé teszik.
(2) Az engedélyező okiratban - az engedélyezés
indokain túlmenően - meg kell határozni annak időbeli
hatályát is.
(3) Az állat-egészségügyi
hatóság végzi:
a) az állatkísérlet
engedélyezését,
b) az állatkísérlet végzésére
jogosultak nyilvántartását.
33. § Az állatkísérlet
végzésére feljogosított és
nyilvántartott intézményben munkahelyi
állatkísérleti bizottságot
(a továbbiakban: MÁB) kell létrehozni,
és működtetni. A MÁB tagjait az
intézmény vezetője nevezi ki. A MÁB
ügyrendjét
maga állapítja meg.
34. § (1) A MÁB feladata az intézmény
a) állatkísérleti szabályzatának
(etikai kódexének) elkészítése;
b) állatkísérleti szabályzata
végrehajtásának ellenőrzése;
c) állatkísérleteinek szakmai-etikai
felügyelete.
A MÁB feladata továbbá az
intézményben az állatkísérlet
végzésére jogosult személyek
oktatásának, képzésének
szervezése.
(2) A MÁB az intézmény belső
állatkísérleti
szabályozásának megsértése
esetén jogosult - az állat-egészségügyi
hatóság egyidejű értesítése
mellett - a kísérlet azonnali
leállítására.
35. § Az állatkísérlet
végzésének részletes szabályait
külön jogszabály állapítja meg.
V. Fejezet
AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA
36. § (1) Az állat terelésénél,
lábonhajtásánál, a
szállítóeszközre való fel- és
lerakásánál, valamint
szállításánál úgy kell
eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést.
(2) A célállomáson az állat
kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.
37. § (1) Az állat élettani
szükségleteinek kielégítéséhez
szükséges feltételeket a
szállítónak biztosítania kell,
viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel
kell lennie.
(2) Az állatot olyan
szállítóeszközön kell
szállítani, amely annak sérülést nem
okozhat, és megvédi az időjárás
káros hatásaitól.
(3) Ha az állat szállítása során
gondozást igényel, olyan kellő jártassággal
rendelkező személynek kell kísérnie,
aki alkalmas a gondozási teendők
ellátására.
38. § (1) Az élő állat közúton,
vasúton, vízi úton, illetve légi
úton történő
szállításának, továbbá postai
úton
való továbbításának
részletes szabályait külön jogszabály,
nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény
állapítja meg.
(2) A vágóállat szállítása
térben és időben korlátozható.
VI. Fejezet
ÁLLATKERT
Az állatkert létesítésének és
fenntartásának általános szabályai
39. § (1) Állatkert létesítését
a természetvédelem illetékes állami
területi szerve engedélyezi.
(2) Az engedély kiadásának általános
feltételei:
a) az állattartás jogszabályban
meghatározott feltételeinek teljesítése, a
rendszeres állatorvosi felügyelet
és az elkülönítés
(karantén) lehetőségének biztosítása;
b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú
képesítéssel;
c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú
képzettséggel;
d) alapítói nyilatkozat a tartós
működtetéshez szükséges vagyoni fedezet
meglétéről.
(3) Az állatkert létesítése iránt
benyújtott kérelemhez csatolni kell az
állat-egészségügyi hatóság
szakhatósági
hozzájárulásával együtt az
állattartási szabályzatot.
40. § (1) Az állatpark (szafari park), vadaspark,
menazséria létesítésére - ha
külön jogszabály másként nem rendelkezik
-
a 39. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A cirkuszi állatokra, a bemutatás céljaira
tartott állatokra, továbbá az
állatforgalmazásra és
állatkereskedésre külön jogszabály
eltérő szabályokat és további
feltételeket állapíthat meg.
VII. Fejezet
AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY
LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS
FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
41. § (1) Állatpanzió és állatmenhely
(a továbbiakban együtt: állatotthon)
létesítését az állatotthon
tervezett helye szerint illetékes jegyző
engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor adható
meg, ha
a) az állattartás jogszabályban
meghatározott feltételei tartósan és
folyamatosan rendelkezésre állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás
biztosított;
c) az állatotthon működtetése nem sérti a
köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerinti
működési szabályzatban megjelölt felelős
személy
szakirányú végzettséggel rendelkezik;
e) a tartós működtetéshez szükséges
vagyoni fedezet biztosított.
(3) Az állatotthon létesítése iránti
kérelemhez - a külön jogszabályban
meghatározottakon túlmenően - mellékelni
kell az állatotthon működési
szabályzatát.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott
engedélyezési eljárásban az
állat-egészségügyi hatóság, a
közegészségügyi
hatóság szakhatóságként
működik közre.
(5) Az állatotthonok létesítésére
vonatkozó részletes szabályokat külön
jogszabály állapítja meg.
VIII. Fejezet
AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK PÉNZÜGYI FEDEZETE
42. § (1) Az e törvény szerinti állami
feladatok ellátásának, valamint az
önkormányzati feladatok
támogatásának állami
pénzügyi forrásai:
a) a központi költségvetésben
állatvédelemre előirányzott
pénzösszegek,
b) az állatvédelmi hozzájárulás,
c) az állatvédelmi bírság.
(2) Az állatok védelmével kapcsolatos feladatok
ellátásához állatvédelmi
hozzájárulást kell fizetni.
Az állatvédelmi hozzájárulásra
kötelezett termékek körét, a
hozzájárulás mértékét,
valamint fizetésének
és felhasználásának szabályait
külön törvény állapítja meg.
IX. Fejezet
ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG
43. § (1) Aki tevékenységével vagy
mulasztásával az állatok
kíméletére, védelmére
vonatkozó jogszabály
vagy hatósági határozat
előírását megsérti -
magatartásának súlyához,
ismétlődéséhez igazodó -
állatvédelmi
bírságot köteles fizetni.
(2) Az állatvédelmi bírságot - ha
kormányrendelet másként nem rendelkezik - az
állat-egészségügyi hatóság
szabja ki.
(3) Az állatvédelmi bírság
kiszabására az
állat-egészségügyi hatóságnak
az (1) bekezdésben meghatározott
magatartásról történt
tudomásszerzését követő egy éven
túl nincs lehetősége. Az elkövetéstől
számított
öt éven túl nem szabható ki
bírság, kivéve, ha a magatartás
jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul
meg.
Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem
kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.
(4) A bírság megfizetése nem mentesít
más jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi bírság
mértékét,
megállapításának módját, a
kiszabására és
felhasználására vonatkozó
részletes szabályokat a Kormány rendeletben
állapítja meg.
X. Fejezet
AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN
44. § (1) Az ügyész a
büntetőeljárási törvényben
meghatározottak szerint jár el az állatok
kíméletének és
védelmének Büntető
Törvénykönyvben tilalmazott módon való
megsértése ellen.
(2) Az állatok kíméletére és
védelmére vonatkozó jogszabályok
megsértése esetén az ügyész is
jogosult keresetet
indítani a tevékenységtől való
eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott
kár megtérítése iránt.
(3) Az ügyész törvényességi
felügyeleti jogkörében eljárva, a rá
vonatkozó jogszabályok alapján
közreműködik
a hatóságok állatvédelmi
eljárásai és döntései
törvényességének
biztosításában.
XI. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
45. § (1) Az állat-egészségügyi
hatóság köteles az állat
életének fájdalom nélküli
kioltásáról gondoskodni,
ha annak továbbélése megszüntethetetlen
vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, az
állat meggyógyulása
nem várható, az állat tulajdonosa ismeretlen,
illetve nincs, továbbá vadon élő állat
esetében az egyed a
szabadon élésre alkalmatlan.
(2) Állat életének a kioltását az
állat tulajdonosa, a jegyző, illetve a
természetvédelem állami területi
szerve kezdeményezheti.
46. § (1) Az állatokkal szembeni megfelelő
magatartásra, gondoskodásra nevelést, az
állatok megismerését
az oktatás és ismeretterjesztés
eszközeivel is elő kell segíteni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok
végrehajtását az állami és
önkormányzati szervek, valamint
az oktatási intézmények kötelesek
előmozdítani.
47. § A földművelésügyi miniszter az
állatvédelmi hatósági feladatok
ellátásának elősegítésére,
valamint
a társadalmi részvétel
biztosítása érdekében szakértői
testületet hoz létre. A testületben biztosítja
az
érintett szakmai szervezetek és a bejegyzett
országos állatvédő társadalmi szervezetek
részvételét.
48. § (1) Az állatvédelmi jogszabályok
megsértése miatt az állatvédelmi
célú társadalmi szervezetek jogosultak
fellépni, és az állami szervektől,
önkormányzatoktól a megfelelő és
hatáskörükbe tartozó intézkedés
megtételét kérni.
(2) Az állatvédelmi jogszabályok
megsértése miatt - az ilyen magatartástól
való eltiltás iránt - a
bíróság előtt
az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert indíthat.
49. § (1) Ez a törvény 1999. január
1-jén lép hatályba.
(2) A háztartásban élelmezési célra
levágott sertés, juh és kecske
kábítására vonatkozó
rendelkezést a
hatálybalépéstől számított
négy év után kell alkalmazni.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az állatvédelmi bírság
mértékét, kiszabásának és
felhasználásának részletes
szabályait,
b) a jegyző állatok védelmével, valamint az
állatok nyilvántartásával kapcsolatos
részletes feladat- és hatáskörét
rendeletben állapítsa meg.
(4) Felhatalmazást kap
a) a miniszter, hogy a szakértői testület
létrehozására, működtetésére
vonatkozó részletes szabályokat,
a mezőgazdasági haszonállatok sajátos
tartási szabályait, a vágóállatok
körét, az állatok levágásának
és leölésének részletes
szabályait,
b) a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, hogy a miniszterrel és
a művelődési és közoktatási
miniszterrel, a belügyminiszterrel együttesen, a
veszélyes állatok körét, tartásuk
részletes feltételeit,
a veszélyes állattá
nyilvánítás feltételeit, az
állatkert és az állatotthon
létesítésének,
működésének és
fenntartásának részletes szabályait,
c) a művelődési és közoktatási miniszter,
hogy a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi
és területfejlesztési
miniszterrel, valamint a miniszterrel együttesen, a cirkusz
(menazséria) létesítésének,
működésének és
fenntartásának részletes szabályait,
d) a közlekedési, hírközlési és
vízügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttesen az
állatszállítás részletes
szabályait,
e) a művelődési és közoktatási miniszter,
hogy a miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi
miniszterrel, a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel, valamint a
népjóléti miniszterrel
együttesen a törvény
végrehajtásához szükséges
képesítési feltételeket,
f) a miniszter, hogy a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel, az ipari, kereskedelmi
és
idegenforgalmi miniszterrel együttesen a kísérleti
célú állattenyésztés,
szaporítás, tartás, szállítás
és forgalomba hozatal végzésének
részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
50. § E törvény a Magyar
Köztársaság és az Európai
Közösségek és azok tagállamai
közötti társulás
létesítéséről szóló,
Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás
tárgykörében a
Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 79. §-ával összhangban az
Európai Közösségek következő
jogszabályaival összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz:
- a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai
Egyezmény az állatok védelméről a
mezőgazdasági állattartás során;
- a Tanács 88/306/EGK határozata: Európai
Egyezmény a vágóállatok
védelméről;
- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott
tojótyúkok védelmének minimális
követelményeiről;
- a Tanács 91/628/EGK irányelve az állatok
szállítás közbeni védelméről;
- a Tanács 91/629/EGK irányelve a borjúk
védelmének minimális követelményeiről;
- a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések
védelmének minimális követelményeiről;
- a Tanács 93/119/EGK irányelve az állatok
védelméről levágásukkor.